Az ESLA (Európai Logopédia Szövetség) etikai kódexe
2021
(A CPLOL 2008-as etikai kódexére építve)
BEVEZETÉS
Az ESLA úgy véli, hogy az európai logopédiai tevékenység célja, hogy hozzájáruljon a szolgáltatásokat igénybe vevő személyek jóllétéhez, összhangban az Emberi Jogok Európai Egyezményével. A „páciens”, „kliens” vagy „szolgáltatást igénybe vevő” kifejezések mind széles körben elterjedtek a logopédiai ellátásban résztvevő személyek megjelölésére. A „páciens” kifejezés minden egyénre és szolgáltatási területre vonatkozik az állásfoglalásban. Az alábbiakban ismertetett etikai gyakorlati keretrendszer célja, hogy alapot nyújtson a nemzeti etikai kódexek és útmutatók részletes kidolgozásához és aktualizálásához.
A logopédia etikai kódexeinek gyakorlata Európa-szerte eltéréseket mutat, amelyek tükrözik az egyes országokra jellemző logopédiai ellátási rendszer feltételeit/kereteit. Úgy véljük azonban, hogy vannak olyan etikai alapelvek, amelyek bármely ellátási környezetben érvényesek lehetnek, ezek segíthetik a részletesebb helyi irányelvek kidolgozását. Az etikai kódex figyelembe veszi a nemzeti törvényeket, az egészségügyi szolgáltatásokra és szakemberekre vonatkozó jogszabályokat, valamint a klinikai gyakorlat működésének módjait. A kódexek abban is különbözhetnek egymástól, hogy utasításként, a normák megszegésének tilalmaként, általános alapelvként vagy ezek kombinációjaként fogalmazódnak meg.
Az ESLA állásfoglalás megfogalmazza mindazokat a hivatkozható etikai alapelveket, a belőlük fakadó főbb etikai kötelezettségeket, az érvényességi területeket, ahol a logopédiai ellátás folyamatában sajátos etikai nehézségek merülhetnek fel.
ETIKAI ELVEK ÉS KÖTELEZETTSÉGEK
Az egészségügyi etika bioetikai megközelítése etikai elvek sorával írható le, amelyek a döntéshozatal alapját képezhetik, és amelyek részletesebb kódexekké fejleszthetők, tükrözve a logopédiai gyakorlat sajátos szempontjait.
AZ ELVEK A KÖVETKEZŐK:
- a kliens autonómiájának és méltóságának tiszteletben tartása,
- intézkedéseivel a kliens javát szolgálja, életminőségét javítja,
- kerüli azokat a cselekedeteket, amelyek kárt okozhatnak a kliensnek,
- méltányos és igazságos módon jár el a klienssel és a társadalommal szemben.
Ezek az elvek a kliensekkel szembeni egységes etikai kötelezettség alapját képezik, amelyek a következőkre vonatkoznak:
- a páciens informált döntéshozatalhoz juttatása,
- a titoktartás fenntartása,
- hatékony kommunikáció,
- megalapozott és őszinte szakmai véleményformálás és tanácsadás,
- a kompetencia határon belüli tudás és készség használata logopédiai eljárásai, tevékenységei során,
- a páciens érdekében történő cselekvés, legjobb döntést meghozatala,
- a helyi közösségek társadalmi, kulturális és erkölcsi normáinak tiszteletben tartása,
- pontos, objektív és átfogó nyilvántartás vezetése,
- tudományos evidenciák, szakmai konszenzusok alapján történő cselekvés,
- szakami készségek ápolása, fejlesztése egész szakmai pályafutása során,
- a másokra átruházott terápiás feladatokat felelős módon történő felügyelete,
- multidiszciplináris keretek közötti végzett munka, együttműködés más szakemberekkel.
Ezek az alapelvek egyben a szakma iránti kötelezettségek és felelősség alapjául is szolgálnak, hiszen az egyes szakember viselkedése, magatartása hatással van a szakma egészére, azon képességre, hogy a logopédus munkáját páciense javára végzi.
EZ AZ ALÁBBI KÖVETELMÉNYEKET JELENTI:
- a logopédus szakmai elvárásoknak megfelelő viselkedése a klinikai gyakorlatban és azon kívül,
- a szakma jó hírnevének megőrzése,
- minden olyan cselekedet elkerülése, amely sértheti a szakma egészét, vagy annak bármely tagját.
Az ESLA felismeri, hogy ezen elvek betartása bizonyos helyzetekben kihívásokkal járhat. A logopédusoknak döntési helyzeteikben mérlegelniük kell a pácienseikkel kapcsolatos különféle kötelezettségeik egymásra hatását.
EZ A KÖVETKEZŐKBEN NYILVÁNULHAT MEG:
- a titoktartási kötelezettség és a gyermek, kiszolgáltatott felnőtt védelme érdekében történő esetleges fellépés szükségessége közötti ütközés,
- esetek, amikor a páciens és szülei /gondviselői eltérő nézeteket vallanak a terápia fontosságáról, a beavatkozás sajátosságairól,
- helyzetek, amelyekben a logopédus döntést hoz arról, hogy a páciensének milyen klinikai szükségletei lennének, azonban a szolgáltatáshoz szükséges források nem állnak rendelkezésre
Egyetlen szabályrendszer sem képes megoldani az efféle problémákat. A logopédusoknak kell meghozniuk a döntést, hogy az adott helyzetben melyik elvet tartják irányadónak. Fel kell ismernie azokat az implicit etikai megfontolásokat, amelyek jelen vannak a klinikai döntéshozatalban, és törekednie kell arra, hogy egyértelműen hivatkozzon azokra a közös értékekre, amelyeket a logopédusok Európa-szerte osztanak és gyakorolnak.
A LOGOPÉDIAI SZAKMA SAJÁTOS KIHÍVÁSAI
Az ESLA úgy véli, hogy a logopédus szakma sajátos etikai kihívásai közé sorolható a kommunikációs zavarral élő páciensekkel, családjukkal és egyéb gondviselőkkel való partneri együttműködés.
EZ MEGNYILVÁNUL A KÖVETKEZŐKBEN:
- a felmérések eredményeinek ismertetése,
- a terápiával és a beavatkozással kapcsolatos döntéshozatal,
- a páciens informált beleegyezésének elősegítése.
Az etikai elveket különös gonddal kell alkalmaznunk, kellő figyelmet fordítva a kommunikációs kihívások páciensekre gyakorolt hatására. A klinikai döntéseknek és beavatkozásnak teljes körűen a kommunikációs zavarral együtt járó kognitív és pszichológiai tényezők megértésén kell alapulniuk. Mivel a kommunikációs zavarok a páciens teljes környezetére hatással vannak, minden érintett tényezőt figyelembe kell venni az ellátást érintő döntések meghozatalakor. A logopédusoknak feltétlenül tekintettel kell lenniük a terápiában lévő személyek intellektuális képességeire, illetve, hogy megfelelő tájékozottsággal egyeznek-e bele a beavatkozásba.
Ezt a kérdést egyes tagországokban jogszabályokkal egészítették ki (pl. a 2005. évi Mentális Egészségről szóló törvény Angliában, Walesben; Intellektuális képességzavarral élő felnőttekről szóló 2000-évi törvény Skóciában).
Bár ennek van jogi kontextusa, a cselekvőképesség feltételezése - hacsak másképp nem bizonyított - az etikai elvekben gyökerezik, rendkívül fontos, hogy ezeket a személyeket etikus módon kezeljék.
A logopédia alapvető felelőssége, hogy képviselje a kognitív érintettség, a nyelvi és kommunikációs nehézségek, illetve az intellektuális képességek közötti különbségeket.
Azt is meg kell jegyeznünk, hogy a mentális állapot megítélése csak egy meghatározott körülményhez kapcsolódóan történhet, ez nem állandó. Bármely olyan személy nevében hozott döntés, amikor az érintett személy nem képes önálló döntést hozni, a „legjobb érdek” elvével összhangban kell eljárni az adott személy érdekében.
Fontos megemlítenünk, hogy a logopédusok, az esetek jelentős részében, etikai döntéshozatalaik során nem önállóan, hanem egy multidiszciplináris csapat tagjaként vannak jelen. Ezért ismerniük és elismerniük kell más szakterületek etikai normáit is, a későbbi döntések során, ennek következményeként kifejezetten figyelembe kell venniük az esetek holisztikus kezelésének lehetséges hozadékát és hátrányait.
Vannak logopédusok, akik olyan specifikus, kockázatos eljárásokat is alkalmaznak/olyan eljárásokban vesznek részt/, ahol fennállhat a páciens sérülése invazív fizikai eljárások, kevésbé ismert terápiás módszerek, pszichológiai technikák alkalmazása következtében.
EZEKBEN AZ ESETEKBEN NEM NÉLKÜLÖZHETŐ:
- a külön hozzájárulás,
- a speciális kiegészítő képzés és speciális kompetenciák megszerzése (ha az alapképzésben ez nem szerepelt),
- megfelelő együttműködés és partnerség más szakmákkal a kockázatok minimalizálása és a páciensek sérülésének elkerülése érdekében.
Ezekre a helyzetekre az adott klinikai környezetre jellemző speciális gyakorlati standardok és eljárások alkalmazandók.
KÖVETKEZTETÉS
Az etikai gyakorlat szakmai tevékenységünk alapvető és nagy kihívást jelentő aspektusa, ezért logopédusként fel kell ismernünk minden klinikai döntéshozatal etikai dimenzióját. Az a törekvésünk, hogy ez a keretrendszer nyújtson útmutatást a logopédusoknak és logopédiai szervezetek számára az etikus gyakorlat megközelítésében. Ez az iránymutatás egyben a CPLOL (Európai Unió Logopédusainak Állandó Bizottsága) elkötelezettségét is megtestesíti az Európa-szerte érvényben lévő etikai gyakorlat iránt.
Megjegyzés: Európa egyes országaiban különféle terminusok terjedtek el, mi a „páciens” kifejezést alkalmaztuk, hogy minden kommunikációs zavarral élő személyt képviseljünk, akinek számára a logopédia professzionális szolgáltatásokat nyújt.
Hivatkozások és linkek:
• Beauchamp, TL and Childress, JF (2001) Principles of Biomedical Ethics 5th Edition Oxford: University Press
• Health and Care Professions Council (2016) Standards of conduct, performance and ethics. London: HCPC https://www.hcpc-uk.org/standards/standards-of-conduct-performance-and-ethics/
Fordította: Somosi Ambrus (2023)
Lektorálta: Fehérné Kovács Zsuzsanna